CSIGÁK

A csigák nagy kertből jönnek ki, lakásunktól nem messze, ha esős az idő. Ezt rosszul teszik, igencsak, mivel a kert zöld világában, ha nem is százszázalékos biztonságban éldegélhetnének, hiszen néhány állat étlapján csiga is szerepel, ám az aszfaltos úthoz képest mégiscsak menedékben. Ráadásul a kert féligmeddig gondozatlan, ott bőven volna eleségük.
A kerítésen túl is dús fű nő, de csak mintegy húsz centiméteres földsávon. Utána már ott az aszfalt, az autóbuszmegálló, időről-időre megszaporodó emberlábakkal, melyek gazdái nem mindig veszik észre a csigát, egyesek pedig, ha észreveszik is, rálépnek. A csiga házának kisebb sérüléseit ki tudja ugyan javítani, de ha összeomlik felette hátán hordozott hajléka, akkor elpusztul.
Még nagyobb veszélybe kerülnek a csigák, ha továbbcsúsznak abban az irányban, amely a járdáról az autóútra vezet: ott a szinte biztos csigahalál várja őket.
Kedvelem ezeket a kis fura, élő játékszereket. Visszateszem őket a kerítésen át a kertbe, ha éppen arra járok. Megpróbálom észrevétlenül tenni ezt, nehogy bolondnak tartsanak. A természet szeretete sok ember számára bolondság. Ők nem látnak veszélyt abban, hogy mesterséges anyagok áradata mind hátrébb és hátrébb szorítja, összezsugorítja a természetet. Nem látják a veszélyt ezek a kétábúak, mint ahogy a csúszóstalpú csigák sem érzékelik. Az emberektől azonban, sokkal bonyolultabb felépítésük miatt, némileg több lenne elvárható, mint a csigáktól. Lenne, lenne.. mégis, de sokszor csalódtam, amikor többet vártam tőlük!

CINEGEFÉSZEK

A drótkerítést tartó vascső üregében széncinege-fészek, fiókákkal. A sötétben én csak egy fióka tátogó csőrét tudom kivenni, de a nagyobbik leányunoka, Szilvike, többét is megpillantja. Fannykát felemelem, hadd lássa ő is: a kismadár olyan fészekhelyet talált csemetéinek, ahová macska el nem érhet, sőt, még az ember sem veszi egykönnyen észre.
Már jön is a madár fiókáit etetni. Otthagyjuk a fészket, hogy ne zavarjuk a madárkát fontos, szeretetteljes kötelességében. Szeretet? A biológusok szerint csak állati ösztön ez, - de ki tudná pontosan meghatározni, hogy mi is az a szeretet? Az emberi szeretet alapja is ösztön, azzal a tudatosult rejtelemvilággal, amely rárakódik.


ÉGIGÉRŐ FENYŐFA

Pilisi telkünk egykori gyermek-fenyőfácskája néhány év alatt igen megnőtt. Bár gyakran látunk nála sokkal magasabbakat is, a kisebbik leányunoka, Fannyka, mégis csodálkozón "égigérő fának" nevezi.
Valójában igaza van: az a fa, amelyik felér az általunk már mesésnek, rejtelmesnek tartott felső zónába, igenis, égigérő, mert felért a MI égboltunkig. Mindenkinek lehet ilyen "égigérő" fája, nem kell hozzá más, csak képzelet, a mesék, álmok szeretete.

ZSÁKUTCÁK

Barangolok a budai hegyek között. A lejtőknél olykor nem tudok továbbmenni: az utca végén valaki, ki tudja mikor, elkerítette magának a mások továbbjutásához szükséges földdarabot. Régebben is történhetett ez, a törvényekre, rendeletekre, mások érdekeire fittyet hányó "protekciósok", arcátlanok rosszvoltából, de, persze, az elmúlt másfél évtizedben, az önzés elhatalmasodásával, méginkább.
Ezek között a zsákutcák és a mai, itt is, ott is megszaporodott "erkölcsi zsákutcák" között igen szoros az összefüggés: mindkettőt ugyanaz a becstelenség hozta, hozza létre.