Amikor szeretett hazámért imádkozom, mindig csak azt kérem Istentől, hogy az önsajnálat, a másik és mások örökös hibáztatása helyett segítsen minket egymásra találni, hogy tiszta nyilt tekintettel fogjuk meg egymás kezét és őszinte hittel, bizalommal kezdjünk el végre munkálkodni a közös jövön. Annyi sok nemzeti és szellemi értéke van ennek a népnek, személy szerint nyelvünk szépségét, kifejező képességét, ritmusát, dallamát tekintem az egyik legnagyobbnak, (akkor is, ha kevesen beszéljük.) Ha azon kesergünk, hogy belőlünk (mások) kiirtották.... minket (mások) megosztottak.... belőlünk (mások) szolganépet csináltak, akkor a saját képességeinket becsüljük le, és eleve tehetetlenségre ítéljük magunkat, hiszen velünk (mások) úgyis azt csinálnak, amit akarnak.

tetszett a tartalom, a megfogalmazásod.
a mondandód sajnos a sorsunk. azt gondolom, az emberekből sikerült a sorozatos, hosszantartó, diktatórikus állapotokkal kiirtani az önbecsülést, ill. az e melletti kiállást.
ennek megfordulása legalább két generáció idejét elveszi a "fejlődéstől".
üdv Laci