Hamvad a nap már,
alkony inog le,
reszket a mályva virág,
a látóhatár
festi vörösre
utolsó fénysugarát.

Rőt felhőtorzók
úsznak az égen,
vaskosan, búsan,
lomhán,kövéren.

Vérszíne rajtuk
homályra alvad,
a csaliton túl
éjszaka hallgat.