Oly régen jártam itt,
önző kábító gondjait
cipeltem egomnak,
vártam, hogy szólj hozzám,
de nem kerestem
Te hol vagy.

Ne haragudj
a barátságom itt
most csődöt mondott,
a te lelked
akkor is gondot
viselt rám,
míg máshol csatangoltam,

nem kerestelek,
nem szóltam,
hittem hogy elég ,
ha néhány panasz-szót
szórok eléd,
és kesergek magamban,
én szegény
jaj mennyi bajom van.

pedig az igazi jó barátban
mindig ragyog nekem is a fény,
tudom hogy a remény
nélküle ritkán találna rám
és fényem is hiába szórnám
ha őt mégsem világítaná elém.