ördögcsúfja kontyos tetők alatt
szalmás vályogragyás sorvégek,
bepucolva, szúnyogverő kéken,
de színük napfényt szívott,
az meg kibogozta mindet,
bizony, a kettős kötéseket,
oxigént masniba kötött rájuk,
párosodjatok csak atomok,
telítetté, mint ínyenc szagok
a bronzfényű hagymahéjak alatt

így fakul ki az élet az ég lyuka alatt,
dallamát riszálják sorba a libák,
korgást és püspökök falatját

avagy gerenda keresztek azok,
minden sarkon összefonva,
ahogy sovánnyá bordázza a gazda,
tized, harmincad, füst vagy
más huncut jogcím ellen,
évszázadok óta vagy régebben, ...
- de verés az, bizony az, bizony,
ha csak a dőzsre kell, antikolt
új földesuraknak, a csillagokra

így fakul ki az élet az ég lyuka alatt,
dallamát riszálják sorba a libák,
korgást és püspökök falatját

zsírunk sercint, ahogy földre pottyan,
lidérc az álom, sűrűn lobban

... talán nem sokáig ...

észrevétlen számlál vissza
az ózon illatú ultra-viola
egy szál piros rózsa árnyéka

... nincs több vizsga