Feltöltve: 2008-07-12 09:54:32
Megtekintve: 6018
Tulipánok
Tulipán lobban -
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?
Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?
Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.
Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.
Mit ér, mit ér a szó?
Tulipán lobban -
gyors fényben megyek.
Kis kertajtók csapódnak,
becsapott életek.
Tulipán lobban -
a fénye felett
sír az égen a fecske:
- Mit ér, mit ér a tett?
Tulipán lobban -
virágdús e táj.
Virágos ámítások
jelene, múltja fáj.
Tulipán lobban -
zengők a színek.
Rikolt papagáj-újság:
egyre színtelenebb.
Tulipán lobban -
míg kötöz a gond.
Kincset vár, ás az ásó.
Ó, sok kicsi bolond!
Tulipán lobban -
a fénye velem:
kertek hiába-lelkét
most én énekelem.
Tulipán lobban -
a füttyszó ragyog.
Minden élőnek látszó
fény és árny ma halott.
Látok a csendben
üveg fénykezet,
s látom, hogy annyi isten
miként, mit vétkezett.
Int az üvegkéz -
felfénylik a fű.
Hallgat tűnődő dallam,
fájó múlt-hegedű.
Térdelő kertek -
leáldoz a nap.
Zengik a meg sem értett
régi zsoltárokat.
Tulipán lobban -
piros, sárga fény
tér aludni a kertek
sötétedő ölén.
Tulipán, édes,
virágfény-csaló!
Jól tudod: mit sem ér most,
oly hiába a szó!
Int az üvegkéz.
Sötétlik a fű.
Múltunk hallgat a szívben:
búval dús hegedű.
(1990)
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?
Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?
Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.
Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.
Mit ér, mit ér a szó?
Tulipán lobban -
gyors fényben megyek.
Kis kertajtók csapódnak,
becsapott életek.
Tulipán lobban -
a fénye felett
sír az égen a fecske:
- Mit ér, mit ér a tett?
Tulipán lobban -
virágdús e táj.
Virágos ámítások
jelene, múltja fáj.
Tulipán lobban -
zengők a színek.
Rikolt papagáj-újság:
egyre színtelenebb.
Tulipán lobban -
míg kötöz a gond.
Kincset vár, ás az ásó.
Ó, sok kicsi bolond!
Tulipán lobban -
a fénye velem:
kertek hiába-lelkét
most én énekelem.
Tulipán lobban -
a füttyszó ragyog.
Minden élőnek látszó
fény és árny ma halott.
Látok a csendben
üveg fénykezet,
s látom, hogy annyi isten
miként, mit vétkezett.
Int az üvegkéz -
felfénylik a fű.
Hallgat tűnődő dallam,
fájó múlt-hegedű.
Térdelő kertek -
leáldoz a nap.
Zengik a meg sem értett
régi zsoltárokat.
Tulipán lobban -
piros, sárga fény
tér aludni a kertek
sötétedő ölén.
Tulipán, édes,
virágfény-csaló!
Jól tudod: mit sem ér most,
oly hiába a szó!
Int az üvegkéz.
Sötétlik a fű.
Múltunk hallgat a szívben:
búval dús hegedű.
(1990)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-04 15:27:24
Kedves Magnólia!
Ó, jaj!Ekkora félreértésre nem számítottam.A tulipánt - különösen a pirosat - nagyon szeretem, és a színének is van jelentősége a versben (finoman kifejezetten), bár a versben inkább hangulati elemként szerepel.A dátummal egybevetve, és a "sok kicsi bolond" lelkendezésének említésével, világos az, ami egyébként "A Szépség Csillaga" c. netkötet előszavából és az önéletrajzból is kiderül.
Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-06-04 15:16:24
Az MDF-tulipánra.
2009-06-04 08:02:35
Kedves Magnólia!
Nem értem hozzászólásod: milyen tulipánra gondolsz?!
Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-06-04 01:41:57
Te jó ég! Most nézem a dátumot! Csak nem "az a" tulipán?