- Hová viszi azt a sok mindenféle kaját, János Bácsi? Beütött a hőség mellé a bőség?!
- Ebből, Filozófus Uram, mindből étekamonóvagyokság lesz, vagyis hát élelmiszeres vélemény! Legalább annyit kinyögött végül ez a fránya Demokráciás Főbíróság, hogy élelmiszert szabad másokra dobálni, véleményellentét kifejezése céljából! Most megyünk, ezzel a fiammal, ni, egy békés tüntetést felharcosítani!
- A fia viszont nem cipel magával semmit?
- Sajnos, lusta gyerek e', Filozófus Uram, nem szeret cipekedni! Ez csak köpködni szokott másokra. Múltkor mégis megdícsérte őt egy úr, aki nem viselt nemzetiszín szalagot, és a fiam barátságosan leköpte. Arról az úrról kiderült, hogy nem magyar, de azért együtt érez velünk. A felesége azután nagyon fényképezte fiam fizimiskáját, az úr pedig elismerően mondta, megjegyeztem: hungari iz e pigsztáj! Nem tudom mit jelentett pontosan, mivel jó magyarként csak magyarul tudok, de annyit megértettem: helyeselte a szabad véleménynyilvánítást, azt, hogy szabad dobálódzni tojásokkal. Legalább azokkal. Be is mutattunk azután neki néhány tojásdobó trükköt, egy esernyős úr volt a céltábla.
- No csak ne becsülje le ezt a szép autokráciás Demokráciát, János Bácsi! Szabad itt dobálódzni légbőlkapott szavakkal, nagy plasztikmellű ígéretekkel, Hungarian sárral szintén...
- Az igazi, higgye el, Filozófus Uram, mégis ez szép élelmiszernyilvánítós szabadság!
- No de nem került ez túl sok pénzbe? Egy tojás harminc forint a piacon...
- Ugyan! A sógoromnak vannak összeköttetései, záptojás ez mind, persze, ha így megy tovább a dolog, majd azt sem adják ingyen...A sonkacsont, meg a kenyér a kukából való, a paradicsomot pedig Mári Néni adta, nála lett penészes...
- No akit ez a sonkacsont eltalál, az még kórházba is kerülhet vagy...
- Ugyan, ugyan, Filozófus Uram! Ha egyszer kimondta a nagy szót az a Demokráciás Főbíróság, akkor ebből csak egy sonkacsontos véleménykinyilvánítás lesz...A nagykutyáknak!
- Hát ez a kenyér is kemény, amint látom, akár a kő...akit ez eltalál...
- Kővel nem szabad dobálódznunk, Filozófus Uram, mert ha eltalálunk például egy közrendőrt, aki a köz érdekében rendőrködik, és a rendőr beadja a kulcsot, akkor az a Demokráciás Főbíróság még azt is mondhatja nekünk: "Nono! Ilyet nem szabad!". Esetleg még rosszabb is kijöhet a dologból, például Sanyi fiam két napi közmunkát kap büntetésül, az pedig neki maga a halál! Mi tagadás, lusta mint a dög, de mégis az én fiam. Nem akarom, hogy halálra dolgozza magát a köz érdekében...
- Hát viszlát, János Bácsi, én is azt hiszem, hogy e kis ország demokráciás felemelkedésének útját az a Főbíróság jelölte ki helyesen. Hiszen ez Kolumbus tojása! Csak még meg kell találni hozzá a megfelelő társadalmi tojásrecepteket, hogy az egyszerűből nagyszerű is legyen! Kikelnek majd ezekből a Társadalmi Véleménytojásokból azok a peckes Hungarian kakasok, meg ősmagyaros tyúklédik, csak ki kell várni az idejét!
- Így van, Filozófus Uram! Egy szeszre költő barátom is Filozófus Uramhoz hasonlóan vélekedik. Ezt a gyönyörű verset írta hozzám egy kuka tetején:

"Dobálj tojást másra, Jani!
Így lészesz végül Valaki!
Ha lent a tyúk nem tojik, hát
Fent akkor is majd tojnak Rád!"

- Jó, jó, János Bácsi, de valami szöget ütött a fejembe. Mi lesz akkor, ha az, akit tojással, rohadt paradicsommal, kőkemény kenyérrel vagy sonkacsonttal megdob, az szintén véleményt nyilvánít és visszadobja...
- Visszadobja?!! Látja ezt a nagy bunkót, Filozófus Uram?! Hát én azt a gyalázatos, hazafiatlan embert az első rámdobott tojás után úgy fejbe verem ezzel a bunkóval, úgy megmutatom neki a Magyarok Istenét, hogy még az a Demokráciás Főbíróság sem fogja tudni ismét összetákolni a koponyáját annak a pogány kutyafajzatnak!

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)