Címzett: az emberek, hogy végre megértsed!

A bódulat a lényeg, a bódulat a lényeg,
ezt tartsad szem előtt, kérlek!
A zsibbadás, a lenyugvás, a felpörgés,
feledés, feledtetés.
Kikapcsolás, kirepítés-kirepülés.

Mint a kismadár, szárnyait próbálgatva kiszáll,
ott hagyja a fészket, a külvilágot, az embereket.
Övé a világ, élheti életét.
Álmokat kergethet, mohó sáskát, szöcskét,
elérhet célokat, élményei csak az övé.
El nem veheted, meg nem veheted, még halálával se a tied!
A világ megroskadhat önszembesítő hazugságaiban,
Ő repül…
Repül, rendíthetetlenül, s ott.
Ott, ahol a többiek,
mégis egyedül, egy lépcsőfokkal feljebb.

Azt mondják a tudás és az emlékek.
E kettőt nem vehetik el tőled.
Élmények, emlékek, események – anyag adta értékek.
A szer csak időre adja,
majd újra és újra akarja.
Ez olyan, mint egy tűzszünet,
diplomácia, érvek, aztán újra lőhetsz.
Önmagad? Ellenséged?
TE önmagad vagy az ellenséged?

S a társadalom-az emberek, akik nem segítenek,
ŐK csak ellenségek, ellenük harcolsz, az unalom ellen,
realitás, monopol érdek, érvtelen érvek.
Újra hétfő, újra kedd, hol vannak már a szombatok?
Ezek mind csak szürke hétköznapok,
anyaggal ezek is lehetnek nagyok.
Kiemelkedőek, élményképek, eszményiek.
Ideák, melyeket csak időről időre ismerhetsz meg,
csak ekkor a tied, aztán újra kell az a mintás szőnyeg.
Mely felrepít, ki emel, szelektál, soha meg nem áll.
A használatban elkopik, felreped, rojtosodik,
akár a tested, akár a lelked, akár a pénztárcsád, bankkártyád.
Kirepülésre használod,
nincs ejtőernyős biztonságod.

Valaki TV-re gyűjt, vannak, akik autóra,
Te meg én anyagra, igazira! Magába fogadóra!

Igaz!
Neked marad az autód, felnivel, jó motorral, köbcentivel, lóerővel, légkondival, ABS-sel.
Elvisz oda téged, s családodat, ahová kéred.
Neked marad a TV-d, szép-plazma, szélesképcső, extra hangzás,
ezen nézni a NAGYvilágot teljesen más. Nagyvilágot!
Elvisz oda téged, s családodat, ahová kívánod.
Szemlélni azt, ahol TE ott se vagy,
nézni azt, amit csak az operatőr láthat.

Mi a drogra gyűjtünk, spórolunk, rossz esetben ölünk, csalunk, vetélünk.
Nekünk nem marad semmink; se autó, se TV,
Se szépen fénylő-minden formátumot játszó DVD.
Igaz!
Család sincs, akinek ezek kellenek, szocreál élethez való kellékek, vidd messzire, évezzed!

Nekünk emlékezetünkben vannak ezeknél sokkal szebb élmények,
TI ezeket nem ismeritek, nem is ismerhetitek,
Nézzétek csak a csillogó TV-tek!

-

Mielőtt valaki megtámadna, hogy ez egy drog propaganda, meg nekem soha nem jön már meg az eszem.
Még mindig a szereket istenítem, holott már rég le kellett volna róluk mondanom, etc…
Tévedés, mert ez nem reklám, nem meggyőzés, csupán szociológia, melyben a társadalom elidegenedését
vehetjük észre. Minden ember a maga élete, de legfőképpen pénze után rohan, elérje, megérje, megvegye.

(A)
Két féle ember van, az egyik a materialista világ örömeiben keresi boldogulását, eszközökkel, és értékekkel,
melyek kényelmesebbé teszik otthonát, életét. Státusz szimbólum egy jó autó, vagy egy telefon,
státusz egy helyes lány az oldaladon, vagy egy erős, de lovagias srác a nyakadba borulva.
Státusz a dvd, videó, tv, öltözködés… etc… divat vagy csak jelképe egy boldog életnek?

A pénz gyűlölködővé, iriggyé, kapzsivá tesz; téged vagy azt, aki téged és a státuszaidat látja.
A pénz nem tesz őszintévé, itt az ezzel kapcsolatos képem, s írásom: ---> Pénz-gólem néven
(B)
A másik ember, aki szerek, vagy vallása, kasztjai miatt más, elmélyed önmagában, vagy abban, ami által más lett.
Ilyen a gyógyszer, drog, alkoholfüggő ember, ilyen a tibeti láma, ilyen a törzsi lakos, ilyen… ilyen… ilyen… mindenki,
aki nem megvásárolt kényelmek alapján él, hanem elméje és gondolatai erdejében.

Konklúzió: melyik ember a boldogabb? Döntsd el magad! A túlvilágon kiderül…
(én inkább anyagi értékektől mentesen növök fel, mint gondolatoktól szegényen---> a pénzed elvehetik,
a házad fel gyújthatják, az emlékeid és a gondolataid a tieid maradnak).