Quincy egy kedves város a Mississippi partján, itt lakott a kis Paul T. A kis Paul mindig rendes kölyök volt, jól tanult, és az öreg Peggy néninek is mindig segített hazacipelni a szatyrokat a fűszerestől. Mikor a cserkész csapat tagja lett, hamarosan minden jelvényt megszerzett amit csak lehetett. Amikor ifjúvá serdült 1928-ban felvették a Nyugati Katonai Akadémiára.
Az édesanyja rettentően büszke volt rá, és mindenkinek a fiáról áradozott.
- Jaj az én drága kisfiam, olyan rendes gyerek, szorgalmas, most is valami repülőgépet vezet Los Alamosban.- dicsekedett kertészkedés közben a szomszédasszonynak.
- Büszke is lehet rá!- mondta rá amaz.
- Az is vagyok, mondta is nekem mindig: „Édesanyám egyszer még büszke leszel rám, még híressé teszem a nevedet.”
- Jó napot asszonyok, az új postás vagyok, levelet hoztam Mrs Tibbettsnek. Melyikük az?
- Én vagyok Mrs. Tibbetts, de szólítson csak nyugodtan Enola Gay-nek –kedveském.