Indulj hát utadra !
Úgyis hiába mondom,
ne menj a bozótba,
ott vadállatok laknak,
ne ingereld őket,
megtámadnak,
széttépnek, megölnek,
halálra marnak!
úgyis hiába mondom!
Akár a falnak.

Ha eleget csalódtál,
és csonttá fagyva
ezer sebből vérzel,
ha dühtől elvakulva,
csak haragot érzel,
térj be hozzám egy jó szóra
főzök neked finom teát,
lesz melléje puha kalács,
kimosom a szennyesedet,
megfoltozom szakadt ruhád,
bekötözöm sebeidet,
csillapítom a lázadat.
Gyermekemként elringatlak.

Menj hát, ha menned kell!
Én majd aggódom érted !
De hogy felejtselek el,
ha megölöd magad?
Ha a bűnbánattól
ronggyá szakadt
lelkem sírva vádol,
mert nem tudtalak
boldoggá nevelni,
S elvisz a harag!