Nem változott semmi,
és semmi sem ugyanaz.
Mintha bármelyik pillanat
visszahozna,
s megszólalnál a telefonba,
hogy "vagyok"!
Nem jól, rosszul,
hanem így: létezem.
Finom, szép kezed,
borostyánba zárt érintésed
el nem érhetem.
Mozdulataimból
visszaköszönsz.
Ha szólalok észrevétlen
sokszorosítalak.
Itt lappangsz bennem,
hordozlak, ahogy te engem.
Lenyomat lehetek, másolat.
Igyekszem, pedig jól tudom,
minden más,
és semmi sem ugyanaz!