Álltunk az út szélén,
mellettünk autók rohantak,
fogtuk egymást zavartan,
mint két hebehurgya kamasz.
Édes, puha málna-csókot
óvatoskodtál számra lassan.
- Vigyázz magadra! -mondtad,
s én elszaladtam.

Most itt ülsz, mesélsz,
téli hidegtől cserepes az ajkad,
de a szó gyönyörű,
te magad is az vagy... még mindig.
Szememmel végig simítlak,
a régi csók íze átcsordul testemen.
- Vigyázz magadra! –mondod,
s én játszom kezeden.