Minden tegnapból kinő egy holnap
és ami tegnap szép volt holnapra elolvad,
mint hógolyó a gyermek tenyerén,
hiába várja hulló hópihén át
a virágok illatát, csak hideg semmit ád
az elfolyt idő, és nem jönnek elő
a megvalósult álmok.
Vagy csak a látnok hiszi, hogy
a jövőbe tekint…. és csalódik - megint.

Kezünkön a múlt kérge rücskösödik,
szívünkre tapadt holtak lelkeit
cipeljük tovább, mint álmaink ostorát
és a kiszáradt szavak hídjain át
futva hagynánk magunk mögött
a sok keserves, vérgőzös időt
de az üldöző és üldözött között
nem nő a táv, hát menni kell tovább…
új és ismeretlen utakon át,
tengermélyeken, óceánfenéken
ütköző talapzatok rengésében
csillagporos égen, nap-tüzek fényében.

Hat-és fél milliárd parázs szellemi fény,
hat-és fél milliárd lélekalkotó remény,
hat-és fél milliárd kicsiny ember-világ,
küzd a létéért, jövőbe vetett hitéért,
elvesztett önmagáért, életéért,
békéjéért, szabadságáért,
egymásért és Isten szeretetéért.
Hat-és fél milliárd ember, egy kicsiny földön,
de Isten tenyerén-e mégis ? örökké-örökkön?