Egy filter boldogság,
egy csésze mindenség.
Amit más már megcsócsált,
te szívesen megennéd.

A hamuba taposod, hogy szeretlek...
a leégett erdőnél.
Egy szenes csontváz mellett fekszem,
és te szívesen megölnél.
Ha lenne hozzá merszed,
és gyűlöleted elég.
Én tudnám, hogy megteszed,
mert ami nem mozog, az nem beszél.
LEGALÁBB
NEM beszél
legalább
nem BESZÉL.

Eleredt az olajeső.
Marja a szemem arra ébredek.
Egy szikla mögül lépsz elő.
Nézlek... jó lehet neked.
Körülöttünk galambok
verdesik ki magukból az életet.
Az olajos, sikamlós
földön vergődnek.
De legalább nem beszél
EGYIK SEM
nem BESZÉL.

Másnap kisütött a nap.
Mindenütt olajszivárvány.
Undorító hullaszag
keveri fel a már kész teám.
Ülj le mellém, s igyál
tékozló barátom.
Az ösztön lehúz, magába zár.
Ki van rád vetve a háló.
De legalább nem beszélsz.
NEM beszélsz.
Legalább
nem BESZÉLSZ.