biztos bizonytalanságban
kristálytiszta homályban
vesztem el, mit megtaláltan
az ismeretlen őshazában
egyedül táncolok veled
sikolyban suttogva reszketek
elbotlok a levegőben
és elgyengülök, erőtlen
könnyektől perzselt mosoly
virrad arcomon, s az alkohol
józansága sem csábít messzire
leláncolva, mint a pogány hite
és mégis, ártatlanul repked
a sötétben keresi a lelked
törött szárnyú pillangó
más álruhába bújtatható
én vagyok, és mégis idegen
és itt felejtettelek, idebenn.