Ülök a szívészeten. (kardiológia) Rengetegen vannak, vagyunk, azt hiszem még órákig fogok itt ülni. Phű mennyi öreg ! Ezek az idős asszonyok szinte teljesen egyformák, fehér vagy más világos színű zokni, többnyire ortopéd, vagy ortopéd jellegű zárt cipő széles orral, szoknya, kissé ráncos, laza, ne nyomja és ne domborítsa ki a pocakot, kardigán mint hajdanán az úttörőknek az április 4.-i felvonuláson (nyakkendő nincs) Szóval ülünk. Beszélgetünk.
- De azt megmondom, úgyse veszem be a gyógyszert – szól hozzám suttogva a szomszédos szék foglalója. - akármit is ad ! Tudja hogy hányan váltak már függővé ? -
- Nem értem - mondom – az hogy lehet ?
– Gyógyszerfüggővé – kiabálja a fülembe – (azt hiszi süket vagyok),
- Akkor sem értem – suttogom - hogy lehet egy szívgyógyszertől függővé válni. –
- Hát maga még azt sem tudja mi az a gyógyszerfüggő ?- néz rám megvetően.
- Ha elkezdi szedni és egyszer abbahagyja olyan rosszul lesz, még meg is halhat ! - Elmerengek ezen a válaszon, - érdekes- mintha lenne benne valami.
- De ha nem szedi be a gyógyszert, akkor minek jött ide ? - Kérdem.
– Beutaltak – mondja, ide nem lehet beutaló nélkül jönni ! - néz rám fensőbbségesen. Igaz, ezt én is tudom, nyugtázom magamban a dolgot és további párbeszéd elkerülése céljából lehajtom a fejem. – Hülye vénasszony- mormogom magamban– Úristen ! ennek pont olyan krémszínű ortopédcipője van mint nekem és ráadásul rózsaszín frottírzoknival – mint nekem. Ijedtemben a szék alá kapom a lábaimat- de a másik oldalamon megszólal egy trottyos aggastyán : ne rugdosson ! nem nősülök.