A patakparton, a bokrok alatt álldogált Nick. Csak egy bottal úszózott. Itt a csobogó előtt kicsit kiszélesedik és ki is mélyül a Kerka. Ez a patak választja el az Őrséget, a Göcsejtől. Még ma is szinte érintetlen ez a terület, túl messze van Pesthez.
Nem rég feljött a nap, de máris erősen süt, hirtelen szárítja fel a harmatot, és még az árnyékban is meleg van.
Elaludt, nem jött ki elég korán, de már jó ideje felszerelt, dobálja a cájgot. Mindig szeret ide jönni. Tiszta a víz, gyönyörű a patak, és csak pár percre van a háztól. Gond nélkül kisétálhat.
Izgalom tölti el, ha már felébred, és majdnem futva jön ki, mintha lemaradhatna valamiről. Csak nő az izgalma, ahogy a felszerelést pakolja, szereli. Egészen addig, míg be nem dob. Akkor még egy darabig gyorsabban dobog a szíve, de hamar lenyugszik. Már csak a gondolatai cikáznak, kavarognak, de egyre lassulnak. Csak a figyelme marad éber, folyamatosan lesi az úszót.

- Haraphatnátok már ti, dögök! Csak nem nevettettek ki, hogy üres szákkal megyek haza. De ha ma nem kajáltok, holnap korábban, hajnalban jövök ki. Gilisztát is ások nektek. A Petiéknél, a trágya alatt biztosan szép kövér girnyókat találok majd. Na annak úgyse tudtok ellenállni.

Hú, tavaly mennyit fogtam belőletek, jó lenne most a tizede. Gyertek már halacskáim, egyetek már! Nem voltak nagyok, az biztos, de mennyi volt! A mama nem győzte pucolni őket. Az a pár, amit a Pista tókájába dobtam már biztos jól megnőtt. Délután meg is nézem őket. Gyertek már drágáim, mennék már haza. Egyre melegebb van. Azt hittem többen vagytok, de nem is látlak titeket. Lehet még hideg a víz, de ha nagyon meleg lesz, akkor meg azért nem haraptok.. Meg lehet ezt a pufit se szeretitek. Olyanok vagytok, mint az asszony, sose lehet eléggé a kedvébe járni.

Ma játszik a Fradi a Kaposvárral. Jó, kis vidéki csapat, szimpatikus is meg ők is zöld-fehérek. Persze ha a Dózsával játszanánk, azt nem hagynám ki. De jobb most itt. Remélem, győznek ezek nélkülem is. Majd elolvasom az újságokat, bár azok mindig hazudnak. A szurkolói honlap az egész jó. Meg majd Lajoskám elmondja mi volt, biztos fel is hív, ha történik valami. Majd magamhoz veszem a telefont.

Lehet át kéne menni a híd alá, vagy a „picsamosóhoz”. Hogy rajta maradt ez a név. Valóban az volt. Tényleg, lassan már tíz éve járunk ide. Mennyit fürödtünk itt. Hiába, akár milyen hideg a víz, két nap után csak kellet valahol fürdeni. Borikámat nem zavarja a hideg víz ma sem. Ő mindig élvezi. Gyertek halacskáim, egyetek már végre valamit. Lehet, rákászni kellene. Az biztosabb, nem mennék üresen haza. Csak a köveket kell felemelni. De azokat meg miért vinném haza? Meg nem esszük őket, csak elpusztulnak.

Na !! Vigyed már édes, finom az!! Vigyed!! Meg vagy !! Galambocskám!! Mennyit vártam már rád?!? Megmondod, hogy hol vannak a többiek!! Ha visszadoblak, ideküldöd őket? Nem hiszek neked, inkább hazaviszlek!.. Legalább a sógorom se röhöghet ki. Úgyse értik, miért ülök itt órákat. Én észre sem veszem, egyszerűen meg áll az idő. Ők meg folyton csak mennének. Na de ez meg van, ez szép!! Maradok még egy kicsit, hátha most megindulnak… Most biztosan megindulnak!!