Feltöltve: 2008-06-18 16:20:36
Megtekintve: 6055
Harangvirágok
Visszahallom hangotok, kis harangok!
Még hullanak a csengő virághangok.
Hangtalan hangok lengő légi csendnek
valljátok meg e gyönyörű szerelmet,
halhatatlant, mert mikor már nem élek,
szemek nyílnak csodáira a Szépnek,
s mind-mind az én volt-szemeimmé lesznek,
s harmatcsepp kéket ragyogtat, remegtet.
Harangvirág, ha ember Benned hinne,
kincse lehetnél, Ég-virágok Kincse!
S Te is hinnél talán az emberekben?
Én nem hiszek, csak nagyon kevesekben.
Amíg megyek, virág szépsége éget
nagy ég-tükörre édenkerti képet,
varázslatot, mely valóságnak látszat, -
kell a szívnek valón-túli varázslat!
Harangvirág, erdők, patakok, rétek, -
tárt útjai a Nagy Menekülésnek!
Már lángolnak előttem napok, órák,
s szívem felett tőrt villant a Valóság.
Ám Ti csengjétek csendetek, virágok,
álmodjátok a Menekülő Álmot,
s Nincs-Édenkert a Nagy Menekülésben
fel-felcsillanjon csengőn, csodaszépen!
S ha jön az Este, csillagerdők álma,
ragyogj, ragyogj örök-vesztes világra,
s álmodj, Csillag, sebzett, fájó szívekben:
győztesnek vágyott mindig-vesztes Isten!
Még hullanak a csengő virághangok.
Hangtalan hangok lengő légi csendnek
valljátok meg e gyönyörű szerelmet,
halhatatlant, mert mikor már nem élek,
szemek nyílnak csodáira a Szépnek,
s mind-mind az én volt-szemeimmé lesznek,
s harmatcsepp kéket ragyogtat, remegtet.
Harangvirág, ha ember Benned hinne,
kincse lehetnél, Ég-virágok Kincse!
S Te is hinnél talán az emberekben?
Én nem hiszek, csak nagyon kevesekben.
Amíg megyek, virág szépsége éget
nagy ég-tükörre édenkerti képet,
varázslatot, mely valóságnak látszat, -
kell a szívnek valón-túli varázslat!
Harangvirág, erdők, patakok, rétek, -
tárt útjai a Nagy Menekülésnek!
Már lángolnak előttem napok, órák,
s szívem felett tőrt villant a Valóság.
Ám Ti csengjétek csendetek, virágok,
álmodjátok a Menekülő Álmot,
s Nincs-Édenkert a Nagy Menekülésben
fel-felcsillanjon csengőn, csodaszépen!
S ha jön az Este, csillagerdők álma,
ragyogj, ragyogj örök-vesztes világra,
s álmodj, Csillag, sebzett, fájó szívekben:
győztesnek vágyott mindig-vesztes Isten!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-04 07:30:23
A kankalin is gyönyörű virág, a harangvirág is.No és a szép versedben levő kankalin is elfogadható, csak a neve talán kissé játékos csengésű...(már úgy értem, hogy versed mondanivalójához képest).
2009-06-04 01:36:47
Nini, harangvirágok! Netán új-szavúak? Esetleg kankalin? (Tudom, hogy nem tartozik a "harangvirágok rendjébe". De zavar ez minket annyira, mint amennyire nem?)
2008-06-25 16:22:20
Kedves fefo!
Bár versem nem versenyezhet a harangvirág szépségével, soraidból mégis úgy éreztem: tetszett ez a kis vers. Hozzászólásod köszöm!
Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2008-06-25 08:24:14
Hangodban a csillagerdők csendje cseng,
visszhangra kél a lelkemben idebenn,
fájó szívem reménysége mégis ő
Istenem, az egyedüli megmentő.