Utolért, s mégsem kell,
Hozzám ért s nem felejt.
Elhagynám, de visszatart,
Az érzés mely Őt kívánva
Felé hajt!

Nem szól hozzám, akarom
Tekintete megöl, siratom.
Illata megvadít, széttépem,
Ajkát csókolva összeesem.

Életben tart, mégsem kell,
Messze van, de nem felejt.
Mennék hozzá, nem lehet,
Tiltott a tett, nincs más
Mint képzelet!

Mosollyal járok, szenvedek,
Csendben élek, kérdeznek.
Behunyom szemem, hagyjatok,
Ne kérdezzetek, néma vagyok.

Haldoklom, még most sem kell,
Mellettem van, elfelejt.
Üvöltenék, gondolj rám,
Érzem az elhalt rózsa egykori,
Bódító illatát!