Hosszasan nézek egy alakot a ködben,
Távolról rémlik, hogy ismerem tán.
Megfordul egyszer, vagy itt marad csöndben,
Megismer végül, vagy idegen már?

Ezernyi emlék zúdul rám rögvest,
Megfakult arcok, elhamvadt táj.
Megfordul egyszer, vagy itt marad csöndben,
Megismer végül, vagy idegen már?

Gyerekkor, vidámság egy darab rögben,
Színes szerelem, dallamos báj.
Megfordul egyszer, vagy itt marad csöndben,
Megismer végül, vagy idegen már?

Te állsz ott Élet, te állsz ott némán,
Én, a múlt, hívlak idelenn.
Ne menj el, kérlek, vigyázzál rám,
Ismerj meg, hisz nem vagy idegen.