Hogy mi lehet a lelkem legmélyén,
Világosság vagy sötétség?
Barátom, te ítéld meg, azt kérném,
Ha versem végére értél!

Felhő vagyok, szállok fenn szabadon,
Ha lenézek, látok mindent,
De nem vonz már semmi, mert az vagyok,
Aki nem lehetek itt lent.

A világot teljesen befedem,
Isten elől eltakarom,
Hogy ne lássa, mivé lett gyermeke,
Aki nem más, mint egy barom.

Mialatt a hátamat a napfény
Melegíti szüntelenül,
Az ember a villámaimtól fél,
És senki nem marad büntetlenül.