Ernyedt testeden mint bíbor hó,
Fényesen csillog drága véred.
Árva szíved most ellenséged,
Úgy, mint az idő, a rohanó, halált hozó.

Mikor meglátlak már nincs esély
Elmondani, hogy szerettelek.
Vagy talán mégis… ha követlek
Feladván az életet: az örök szenvedést.