Feltöltve: 2008-06-15 21:25:34
Megtekintve: 6060
A tenger
Az avar halkan suttogja neved,
Előre lépni már nem merek.
Gyötrő vágyamat elrejtem,
A csodás alkonyt kémlelem.
Tekinteted félve keresem,
A te mélységed kell nekem.
Némaságod hív engem,
Arcod bársonyát érintem.
Hullámodban megmártózom,
A partot többé nem találom.
Hagyom magam elsüllyedni,
Sejtelmes szemedbe veszni.
Képzeletem elragadott,
Hisz nem látom az arcod.
Nincs más csak gondolatok.
Mégis..
Láncaim kezedbe adon.
Előre lépni már nem merek.
Gyötrő vágyamat elrejtem,
A csodás alkonyt kémlelem.
Tekinteted félve keresem,
A te mélységed kell nekem.
Némaságod hív engem,
Arcod bársonyát érintem.
Hullámodban megmártózom,
A partot többé nem találom.
Hagyom magam elsüllyedni,
Sejtelmes szemedbe veszni.
Képzeletem elragadott,
Hisz nem látom az arcod.
Nincs más csak gondolatok.
Mégis..
Láncaim kezedbe adon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-16 12:52:32
A verseddel teljesen azonosulni tudok, mély érzelmeket hozott felszínre. Ha jól sejtem nem csak én vagyok réménytelenül szerelmes...