Miután maga mögött hagyta a hegytetőn a pincéket ( amik igazából nem is pincék, hanem súlyos tölgy gerendákból ácsolt kis kunyhók voltak) elhaladt a róka „lakótelep” mellett kilépett a sűrű erdőből. Csodás panoráma tárult elé, amitől mindig kissé meghatódott, megdobbant a szíve, ha itt járt az Őrségben Magyarföldön.
Hatalmas rét, tisztás terült el a völgy felé. Kecskék, bárányok legeltek rajta, csak időnként szaladt át egy - egy őz a gidájával.
Lent a Kerka patak partján állt a jurta, amiben egy család lakott immár több éve, (idén már tíz éve hogy ide költöztek) villany, víz, csatorna, tv és a többi civilizációs áldás nélkül.
Elek arra vette az irányt. A kecskék, bárányok figyelték az idegent, minden pillanatban készen a menekülésre. Csak Csücsöri a csacsi volt bátor, és kíváncsiságának engedve érdeklődve ment az ember felé. Elek kinyújtotta tenyerét, bíztatva a csacsit jöjjön még közelebb, ne féljen. Csücsöri jött is, és pimasz módon mindent elkövetett, hogy beletudjon csípni a kinyújtott kézbe. Hiába volt a simogatás és paskolás is, fejével folyamatosan böködött. Egyszóval, na, szemtelen lett.
Csakhamar előkerült kis gazdája, Babika . Aranyos cserfes kis pásztor lány volt olyan kilenc, tíz éves forma. A beszélgetésben kiderült Ő szoktatta Csücsörit a jutalom falathoz, száraz kenyér kockához. Az erőszakos kunyerálást Csücsöri már magától tanulta, de mint mondta Babika, csak azokat nem hagyja békén, akik adnak is neki legalább egyszer valamit.
Elek jól mulatott.

Másnap családjával tért vissza Elek, de Csücsörire felkészült. Gondosan megszárított kis, ropogós kenyér kockákkal. Csücsöri már mint ismerőshöz jött oda Elekhez.
- Karesz!- kiáltott Elek a sógorának, aki igazi VI. kerületi vagány, aki nagyon szereti az állatokat az állatkertben, (mellette lakik), meg pórázon.
- Karesz, adjál neki kenyeret!- és gonosz módon teletömte Karesz zsebét kenyérrel.
Csücsöri a világ legaranyosabb, és legszemtelenebb szamara rögtön rá jött ki is az Ő embere. Mással senkivel nem foglakozva, csak Kareszt követte, időnként nagyokat bökve fejével Karesz zsebére. A városi polgár élvezte egy darabig, hogy Csücsöri csak utána megy és ilyen kedves. Igen egészen addig, míg volt kenyere… Aztán már csak azt láttuk,hogy Karesz hogyan próbál menekülni a hatalmas szeretet elől, ami valljuk be, nem igazán neki szólt hanem csak a kenyérkének….

Kedves Csücsörim tizenhárom éves korában nem régen, elkóborolt az örök legelőre. De teljesen normális, ha van ott is pásztor, és miért ne lenne Őt is böködi jutalom falatért.