Egy csendes nyár végén,
Belém költözött a tél.
Könnyeim megfagytak,
És más nem maradt,
Csak néhány, bőrömet,
Lassan eleresztő jégdarab.

Egy csendes nyár végén,
Meghalt bennem a szép.
A színek megfakultak,
És más nem maradt,
Csak néhány szürke,
Arcok nélküli emléklap.

Egy csendes nyár végén,
Átsuhant rajtam a szél.
Elragadta vágyaimat,
És más nem maradt,
Csak néhány szóval,
Méreggel teli gondolat.

Egy csendes nyár végén,
Elmentél oly könnyedén.
A fények kialudtak,
És más nem maradt,
Csak néhány borús,
Tél-fehérbe öltözött nap.