Itt állok, a természet ölén
És a hulló faleveleket nézem,
Az egyik leesik elém
És búslakodik, érzem.

Mert jő a tél, a nagy havas
Fagytól ékes széllel,
S betemeti hó, magas
Keveredik jéggel.

De most itt a természet
Küszködik a téllel,
Néhány levélt elvészet
Ezzel búcsút int el.

Meleg van még, de nem soká
Hideg szellő fújja,
A sok, csillámló havat rá
Az ablakomra újra.

Az élénk zöld is haldokol
Csak egy öreg fenyő nem,
A kertünkben dacol
A hideg széllel szemben.

Nyugtalanság rejtezik
A fákban, és a szélben,
Kérdezik és üzenik
Volt Ősz ez évben.