Ahogy e szavakat olvasod,
Az éj alatt, némán sétálok.
Kérdőre vonom a Holdat,
Merre keresselek, hol vagy?

Sír a szél, nem marad mellettem,
Továbbáll, a percek peregnek,
A csendet hagyta bennem,
A csillagok pislogtak felettem,
És búsan tovább meneteltem.

Egy hópehely hullott kezemre,
Néztem, de elhagyott engem.
Vízcseppként hullott a földre,
És ő elnyelte mélységeibe.

Már nem is a Holdat kértem,
Gondolatban hozzád beszéltem,
Súgd meg az éjnek, a szélnek,
Hogy most is rám vársz,
Soraim olvasása közben.

Még mindig csendben ballagok,
A hajnal harmata érinti arcom.
Nem hallottam a szelet beszélni,
És az éji hangot sem dalolni.

Az utolsó szavakat olvasod,
A hajnal elvitte gondolatom,
A felkelő napnak fohászkodom,
Ne ontsa vérét az éjjelnek,
Mert a reggel elnyeli álmom..