Benned élek, mert te bennem élsz.

Az a szó, az a hang,
Lelkünk csarnokában egyre hangosabb.
Az arc melyet sosem láttunk,
A vágy mely feléget mindent utánunk.
Ezek vagyunk mi:
Az a szó, az a hang, az a vágy...
De üres az éj...
Mert nélküled virrasztom át.


S reggel mégsem egyedül ébredek.