Álmodok most az éj magasában,
mint gyors madár, olyan az álmom,
cikázva jár.
Nem tudva hol a végtelen határ,
ahol majd sikerül megállnom.
Meddig sikerül szállnom?

Képzelet útján visz
fel magasra,
iszonyatvölgy fölé,
égi havasra.
Az örök Nap tüze éget.
Jaj, ne érjek véget,
mint Ikarosz,
mert nem óvta a tűztől
rebbenő viaszos szárnyát.

Ha mégis elsurran
sietős időm surrogó madara,
meglovagolva a hetyke szelet,
jussak oda, lássam azt,
mit még sosem látott a képzelet.