Hol volt, hol nem: volt egyszer egy macska, akit gazdája, a varázsló, Macska Dánielnek nevezett el.
Macska Dánielnek nem volt különösebb tehetsége az emberi nyelvekhez, így gazdája csak angolul, németül és franciául tudta megtanítani. Mondogatta is neki:

Hej, Dániel, Dániel!
E kudarcot látni kell!
Három nyelven beszélsz csak?
Három szelet sonkát kapsz!

A cica visszanyávogott:

Negyedikhez is értek:
cicául is beszélek!

A varázsló erre csak a fejét csóválta és elutazott Kínába. Előbb azonban megígérte Dánielnek: hoz neki csingen-csangon sütött verebet Csing Csangtól, de addig is jól viselje ám magát! Cicája lelkére kötötte:

Ha megjövök, addigra
liba legyen, - nem hiba.
Okos cicus nem bámul:
tanul hottentottául!

Macska Dániel nem volt ugyan valami nagy nyelvtehetség (kivétel: a füstölt marhanyelv nyelvészete, azaz inkább evészete), hanem azért megfogadta a varázsló tanácsának a - felét. Nem bámult, hanem elment a városba ennivalót keresni. Gondolta: talán ott lesz hottentotta, s annál sülthús, meg rántotta.
A városban volt egy nagy bolt, annak kovácsoltvas cégérén pedig az állt: FOOD SHOP, ami élelmiszerüzletet jelent. A cicának viszont nem volt pénze, ezért csak szomorúan nézegette a kirakatban levő kolbászt, valamint véres- és májashurkát.
Megállt azonban a cica mellett egy elegánsan öltözött úr, akit mindenki csak Fordított Úrnak nevezett. Miért nevezték így? Hát azért, mert az embereket arra akarta rávenni: mindent FORDÍTVA csináljanak, mint eddig tették.
Nem mondom, hogy nem volt némi igaza Fordított Úrnak, olykor sok is, de azért nagy szó a "minden". Most is, ahogy ott állt a cica mellett, egyre csak a boltra mutogatott:
- Lám, lám, mindenki viszi a sonkát, szalámit, sajtot, tejfölt ettől a szegény kereskedőtől, kifelé a boltból. FORDÍTVA kellene csinálni: mindenki vigyen sonkát, szalámit, sajtot, tejfölt annak a szegény kereskedőnek!
A cica ezt igen helyeselte:
- Igen! Akkor én elmennék boltosnak és minden nap degeszre enném magam!
Megörült Fordított Úr a helyeslésnek, csudamód. Nocsak, ez az okos cica fordítottan cselekszik: nem nyávog, hanem angolul beszél, és igazat ad neki! Nem úgy, mint a városka buta lakói... Így szólt:
- Ha meg nem sértem, Cica Úr, jöjjön el hozzám ebédre, vendégségbe! Lesz, ami lesz, de sült sonka tojással bizonyosan!
Ilyesmit reggelire szoktak enni Ángliusföldön, de Fordított Úrnál ez is fordítva volt. Macska Dániel nagy kegyesen elfogadta a meghívást, amivel hangos korgású gyomra is egyetértett.
Ebéd után beszélgettek. Fordított Úr előadta egyik kedvenc ötletét: nem a macskának kellene futni az egerek után, hanem fordítva! Az egereknek kellene felkeresniük a macskát.
Ezt az ötletet Macska Dániel előbb kicsit kétkedő hangon helyeselte, de azután felkiáltott:
- Úgy van! Zseniális! Lyuk, lyuk, egérlyuk, ezt bizony kipróbáljuk! Szerezzen nekem az úr egy darab sajtot, de jóval nagyobb legyen nálam!
Fordított Úr kezébe vette az ezüstcsegőt, becsengette inasát és kiadta a parancsot:
- Hozzon ide egy darab ementáli sajtot, John, amelyik legalább ötször olyan nagy, mint a barátom, Macska Úr!
Elment az inas, hozott egy darab sajtot, hatszor akkorát, mint a cica. Építettek belőle egy sajtházat. Közepében feküdt, sajtszagú rejtekében a háziúr: Macska Dániel.
Az egerek siettek a firefura házhoz, sajtot enni. Időnként kinyílt rajta egy ablak, eltűnt egy kisegér, de a többi figyelmét annyira lekötötte a sajt, hogy észre sem vették.
Macska Dániel nem győzte dícsérni Fordított Úr kiváló ötleteit. Három hétig tejbe-vajba fürösztötték Dánielt, ráadásul hurkákkal feldíszített kádban. Szóval, jó dolga volt, de azért mégiscsak hazalátogatott megnézni: nem jött-e meg gazdája, a varázsló, Kínából? Útközben megajándékozta magát egy kövér libával.
Otthon kiderült: a varázsló nem Kínában volt, hanem Afrikában, mert útközben meggondolta magát, ennek okán nem csingen-csangon sütött kínai verebet hozott neki Csing Csangtól, hanem élő afrikai egereket Zim Bum Bamtól, azaz hozott volna, de az elefántbőr zacskóba tett egerek kirágták a zacskót és megszöktek, hozott viszont egy hottentotta feleséget, kicsit, csinosat, sárgásbarna bőrűt. No ott volt az egérszökéses hiba, - de ott volt a kövér hízott liba is!
A kedves kis feleség, a hottentotta, nem kérdezte, hogy a libát a cica kapta avagy lopta, csak megsütötte az egykor még gágogót. Megették hármasban, jóízűen.
No mit gondoltok: Macska Dániel végül mégis megtanult hottentottául, - vagy mégsem?