Nézd milyen szép az út,
mellettünk földek
arany-zöld sora fut,
szél-ringatta fákról
egy-egy madár röppen,
hogy ujjongó körökben
köszöntse a napot.

Már ébred a
csipogó fészekalja is
követelve a kövér
kukacreggelit
és hajnali fátyolából lassan
vetkőzik a távoli táj,
tavaszi színeket ölt a
lobbanó napsugár
s az útmenti árokban
éji zápor vízében
megcsobban egy-egy
beletévedt bogár.

Nézd ! Ott a folyón túl!
látod?
napoznak a vén hegyek,
mint jókedvű kék óriások,
hatalmas hasukon fenyőfák
üldögélnek és vidám
dalokat fütyörésznek
amiket a csúcson pengetett
jégbordás xilofonján a szél.

Látom,
elnyomott az álom,
Ma korán keltünk,
kis unokám.
Ha felébredsz
megállunk mi is enni
az erdő szélén, ahol talán
most őzek reggeliznek
a természet
fűabrosszal terített asztalán.