visszatuszkolt vonalak
töltőcerka belektől
radír sem kente őket a falra

mint a most emlékek közé csócsált
ömlesztett sajtkocka-törődést
sok-sok melós
a becsülő bértől beteg ne legyen
a csak fekete öltözőtől
a fehér színbomlásai ne vakítsák
a sziluett látás elég legyen

a tisztes munkától védjen meg az étel
és a reggeli feles

a mesés legvidámabbult barakban
csak volt képétől korog
az egész család
szövöget róla igaz kenyér helyett
a forgó emlékezet

szerelem sem tör féltékenységet
nászútra a létravégnél
keresi
a múltbeli padlást
a beszolgálót
újvilágra-hozatalért
hátha
nincs ajtó
nincs éjszaka
féltékeny bioritmus a hóhéra

vonalra kottázott vesszők
fejetlen
virgácsa igaz

radír csak „elefánt” lehet
és gumi

emléket deresre és vigyorrá maszatol

utolsót kiálthat a tudat
az utolsó az utolsó lét jogán:

1. védőétel sajtkocka
falra kenést és deres botozást

2. avagy inkább a disszonáns rímkaloda

kiengedett vonalak
töltőcerka belektől
így is úgy is fejfádat faragják