Rohan az élet,
Mint egy gyorsvonat,
Hihetetlen dolgok történnek,
Egy-egy perc alatt,
Az időt megállítani,
Ne próbáld, nem tudod,
De lassíthatod, ha kedvesed
Kezét gyakran megfogod,
Szorítod, el nem engeded,
Ezzel kicsit hosszabbíthatod,
Elmúló létedet.

Életedben sok a bú, a bánat,
De egy-egy ilyen perc elfeledtet százat,
Kedvesed hosszan átkarolod,
Az elmúlt időket átgondolod,
Értékeled, érzékeled a világot,
Veszel neki sok szép virágot,
Rózsát, vöröset tövis nélkül,
Életed egy életre meg-megszépül.

Elég csak rá nézned.
Máris érzed azt, mit
Már éreztél sokat,
Kaptál már az élettől pofonokat,
Eleget, de nem túl sokat,
Szerelem rabságába ejtett foglyokat
Látsz a világban mindenhol,
Csak neked nem jut az édes
Kínból, ebből a rabságból.

Rohan az életed,
Mint a száguldó vonat,
Kinézel az ablakon,
Az érzelmek csak úgy szállnak,
Változik a táj, változik
Az életed, szerelmed elillan
Ez halandó végzeted, de
Jön helyette másik, más is
Lesz a végzeted, két kedves szó
Értelmet nyer léted megint,
Kedvednek ez sokat segít.