- Köszönök mindent, Éva néni. És soha nem felejtem el! – potyogtak a könnyei. A nevelő átölelte és vigasztalóan simogatta a haját.
- Hát igen Zsuzsa, felnőttél. Nagyon jól sikerült a tegnapi születésnapi bulid is. Ugye te is így érzed?
- Igen, így volt – hüppögött a lány. Igazán szép volt. Nem csak azért, mert minden tizennyolc éves szép, hanem azért is, mert hosszú fekete hajú, kék szemű, csinos, nyúlánk termetű. És most itt állt a nevelői szobában, az otthon barátságtalan épületében. Csecsemő kora óta négy fal között élt, és mindig megmondták, mit kell tennie. Ez pedig az a pillanat, amikortól nem mondja meg senki. Saját maga dönthet, úgy, ahogy tud. Ettől görcsben állt a gyomra. Idegesen dörzsölgette a nadrágja fenekéhez kezeit. Azokkal sem tudott mit kezdeni. Honnan tudna hát az életével? Az őszes hajú nevelőnő tisztában volt vele, mi az, amit sirat a lány. Az elmúlt harminc évben sok hasonló korú gyermeket bocsátott útjára. Minden egyes alkalommal az ő szíve is sérült, és egyre nehezebben viselte a tudatot, hogy ezek az alig felnőttek kilépnek a kapun és egyedül állnak a világban. Ugyan van egy kis pénzük, de nincs, akihez szólhatnak, nincs, akitől kérdezhetnek. Kilépnek a kapun, és csak téblábolnak. Azután vagy rátalálnak az útra, vagy örökre elvesznek.
- Zsuzsikám, te innen a vőlegényed szüleihez mész, ugye? – kérdezte óvatosan, szinte félve attól, hogy nemmel válaszol a lány.
- Igen, Éva néni.
- És mikor lesz az esküvőtök?
- Szeptemberben. Eltetszik jönni? – a kérdés reménykedve röppent a levegőbe.
- Ott a helyem, kislányom! – mosolygott szeretettel a lányra.
- A lányoktól elbúcsúztál?
- Igen, de majd jövök látogatóba!
- Jól van gyermekem! – mindig megígérik, de nagyon ritkán tartják be, gondolta az asszony. Azért ő minden alkalommal elhiszi és várja őket. Várni fogja majd Zsuzsát is. Szkaltó Zsuzsa. Születése óta nevelő otthonban volt, nem érdeklődött utána soha senki. Próbálták nevelőszülőkhöz kiadni, de olyan hisztit rendezett minden egyes alkalommal, hogy végül letettek róla. Ennek a lánynak valóban fogalma sincs, milyen a világ a falakon kívül. A vőlegénye azonban jó családból való. Egy iskolába jártak, úgy ismerték meg egymást. Nagy szerelem lett belőle, a szülőknek is tetszett a gyönyörű, gyámoltalan lány, így hát befogadták. Nagy szerencse!