Feltöltve: 2008-06-05 23:38:19
Megtekintve: 6095
Milyen szép...
Milyen szép,
a ködbe öltözött erdő,
mélyén amint a fű nő,
leselkedik a bimbózó vadvirág,
és illanó illatát lopva küldi a térbe,
talán a fényre érve
megnyitja a napsugár ablakát,
hogy éltesse szelíd csókja tovább.
Milyen szép
a gyermek rebbenő álma,
már lépne, már járna
tündérek erdejében, de éppen
egy okos óriás tartja kezében,
hogy el ne essen,
de mégis mindent lásson lessen,
hogy a legerősebb a legnagyobb ő lehessen.
Milyen szép
az ősz hajú sánta,
kinek háta görbéjén
emlékek zsákja kuporodik,
s apró lyukacsain kipillog a múlt szeme,
visszalát messzire,
ahol még fürge volt a láb,
s fénylő jövő csalogatta egyre tovább.
Milyen szép
a dallam,
a zümmögő hangban
hullámzó kísérőzene,
amint lassú méltósággal zengi tele
fekete drapériák alatt a ravatalt,
pompázó virágok, koszorúk halmazát,
a könnyekkel ékített elmúlást.
Milyen szép
az újra születő élet,
vörösen, mázba ragadón
felcsattanó sírással harsogón,
tejcseppel szája sarkában,
ártatlan mosolyával
öntudatlan ölelve az őt ölelőt
ordítva követelve boldogabb jövőt.
a ködbe öltözött erdő,
mélyén amint a fű nő,
leselkedik a bimbózó vadvirág,
és illanó illatát lopva küldi a térbe,
talán a fényre érve
megnyitja a napsugár ablakát,
hogy éltesse szelíd csókja tovább.
Milyen szép
a gyermek rebbenő álma,
már lépne, már járna
tündérek erdejében, de éppen
egy okos óriás tartja kezében,
hogy el ne essen,
de mégis mindent lásson lessen,
hogy a legerősebb a legnagyobb ő lehessen.
Milyen szép
az ősz hajú sánta,
kinek háta görbéjén
emlékek zsákja kuporodik,
s apró lyukacsain kipillog a múlt szeme,
visszalát messzire,
ahol még fürge volt a láb,
s fénylő jövő csalogatta egyre tovább.
Milyen szép
a dallam,
a zümmögő hangban
hullámzó kísérőzene,
amint lassú méltósággal zengi tele
fekete drapériák alatt a ravatalt,
pompázó virágok, koszorúk halmazát,
a könnyekkel ékített elmúlást.
Milyen szép
az újra születő élet,
vörösen, mázba ragadón
felcsattanó sírással harsogón,
tejcseppel szája sarkában,
ártatlan mosolyával
öntudatlan ölelve az őt ölelőt
ordítva követelve boldogabb jövőt.
A festmény Vinyula alkotása. Címe : táj ősz
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-28 08:28:12
Nagyon szép!:-)
2008-06-08 05:56:07
Kedves fefo! Miért az angyali szelídség és jóság jut eszembe verseid olvasása közben? Ez még egy csodaszép vers a csodaszépek mellé. Gratulálok! Szerető üdv: G.
2008-06-06 22:13:02
Köszönöm roland70 nekem igazi érték, és kitüntetés, a hozzászólásod. Talán nem is érdemlem.
Szia santiago aki úgy ír, amiként te, attól minden elismerés szívdobogtató. Köszönöm.
Szia Chris! örülök, hogy látlak és mégjobban hogy néhány új munkádat is láttam. Persze, hogy öröm, ha hallom is a véleményedet. Köszönöm !
2008-06-06 08:58:32
Szia fefo!
Milyen szép... :-) Gyönyörű és magával ragadó (mint mindíg).
2008-06-06 05:40:26
Szia fefo!
Így reggel munkába indulva is milyen szép.A tájból az emberhez,az embertől a remélt szebb jövőhöz közelítve.Jó olvasni.
2008-06-06 00:10:10
Egy bölcs ember szavait olvasom, egy gyönyörű kép mellé!