Úgy fáj a szívem, és úgy kellene sírni.
Remeg a kezem, félek, már nem tudok írni.
Minden gondolat gyilkolja elmém,
Elhagyott a józanész nincsen már szavam,
Csak ülök a papír előtt…
A semmiből éltetem magam.

Úgy fáj az éltem, és úgy kellene sírni.
Homályosak a képek, félek, nem fogok írni.
Minden vágy gyötör engem,
Elhagynak a fájdalmak, nincsen már lelkem,
Csak ülök a papír előtt…
Nézem haldokló testem.

Úgy fáj, hogy vagy, és úgy kellene sírni,
Tisztán látom az arcod, nem tudok mást csak írni.
Minden lépés összetöri csontom,
Menekülnék, de az Idő mindig feléd sodor.
Csak ülök a papír előtt…
És elmaradott szavaim mondom.

És neked?
Vihar egy pohár vízben!