Valamikor fájt, hogy létezel,
Most nevet bennem a gondolat.
Valamikor fájt, ha beszéltél,
Most nem hallom mit mondasz.

Valamikor sírtam, mert vártalak,
Most nem ülök egyedül a padon.
Valamikor a bor volt a szeretőm,
Most esténként nagy a vigalom.

Valamikor titkoltam mindenem,
Most nyugodtan állok eléd, tisztán,
Valamikor szellemként jártam éjjel,
Most mindenki látja lépteim nyomát.

Valamikor hazudtam a világnak,
És nem éreztem ekkora fájdalmat.
Most magamnak hazudok percenként,
Mert nem nevet, hanem sír a gondolat.