Megint elindult
Lavinaként végigsöpört bennem, rajtam hagyta gyilkos méregfogait, melyek szétszaggatták testem.
Megint itt hagyott.
Szökőárként mosta el a bűneimet, szavak nélkül magamhoz öleltem, de új vétkekkel ruházta fel lelkem.
Megint eltűnt.
Döbbenve rohantam a messzeségbe, láttam, ahogy a semmi mered rám, és az ismeretlent félve kerestem.
Megint visszajött.
Álmomban suttogja, hogy fogva tart, mindig velem volt kezdetek óta, és engem hurcol az ösztön magához láncolva.