2. fejezet

Igen, valóban, jó helyen jársz.
Mondd el nekünk, miért keresed,
Ha vele kívánnál beszélni, azonban
Még várnod kell egy keveset.

Hamarost jő, nézd, épp erre lépdel,
Peckesen, büszkén halad.
Torkát köszörüli, hangja harsan
S minden alvó felriad.

A sötétséget szempillantás alatt elűzi,
Fény árad szét az éj helyén,
Szárnyával csapkod, és körbenéz
Majd, nincs nála erősebb legény.

Tudom, hiszen ezért jöttem,
Üzenetet hoztam neki én,
Figyelmeztetnetek kell, de gyorsan,
Mielőtt bekövetkezik a nem várt esemény!

Most másképpen történik minden!
Jaj, most ne engedjétek oda!
Ma nem lesz hajnal, nem lesz reggel,
A Nap nincs odahaza!

Nem tárja rá a széles világra
Ébredés után ablakát, nem tekint ki,
Hunyorgón, vidáman, kedvvel,
Nem ragyogtatja ránk mosolyát.

A két jó barát elképedve
Hallgatta a furcsa jóslatot,
S minden bátorságát összeszedve
A kakas után futott.