Ringó domböledben,
ott érzem jól magam,
verhet a sors ezer csapással,
mindez oly messze van,
míg szemed simogat
tiszta tó ragyogással.

Lassan pereg bennünk
az idő fonala,
halványul az érzés,
elhalkul a dala.
Ifjúságunk lombjai
fáinkról lehullnak,
évek kőfalai
egyre csak omolnak.

De mit bánom én mindezt
ringó domböledben,
hogy elforog a szamszára kerék,
vallásom vagy, s jó hinni ebben,
hogy szerelmed nékem a menedék.