Úgy érzem magam, mint akit csupán az életrajzodhoz csatoltak. Fehér lapra kerültem, nyomtatott formák alkotják testem. Ennyi voltam, egy bekezdés…
Talán csak egy széljegyzetnyi "mi" került a lapodra. Temetetlen szépirodalmi mű-tetem, ez lettem… Nem hittem, hogy rólam szól majd életed regénye, s hogy jövő vázlatod már velem íratod, de szerettem volna legalább egy szonett lenni, nem csupán egy szünet két fontos dolog között. Ha még érne valamit, elégiába mártanám tollam, s elmondanám: igen is bántott, hogy csupán pár semmitmondó sor lettem, de már nem számít… Ideje lenne epigrammává koncentrálni az egészet, négy sorba, nem többe, hogy te is csak egy "széljegyzetnyi" helyen maradj meg bennem örökre.