Feltöltve: 2008-06-01 04:39:53
Megtekintve: 6003
Apám halála
Tört üvegtested
a van és nincs határán
vergődött a fájdalomban.
A libegő vakító fehér
emlékek hajói rám zúdultak,
egyszerre mind,
amikor meghaltál.
S megbéklyózott az iszony,
a van-nincs rettenete,
de működtek zsigereimben
a gépies gesztusok tovább.
...s jaj az a tompa dübörgés,
rengő koporsó,
azután, mint gyermekkoromban,
virág hullása,
én még fel sem nőttem,
csupán egy-két illetlen cselekedetemben.
És kézen fogott a sors,
hogy idáig hozzon,
és az emlékek festményeit
sorra megfakítsa bennem.
a van és nincs határán
vergődött a fájdalomban.
A libegő vakító fehér
emlékek hajói rám zúdultak,
egyszerre mind,
amikor meghaltál.
S megbéklyózott az iszony,
a van-nincs rettenete,
de működtek zsigereimben
a gépies gesztusok tovább.
...s jaj az a tompa dübörgés,
rengő koporsó,
azután, mint gyermekkoromban,
virág hullása,
én még fel sem nőttem,
csupán egy-két illetlen cselekedetemben.
És kézen fogott a sors,
hogy idáig hozzon,
és az emlékek festményeit
sorra megfakítsa bennem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-04 08:49:47
fájdalmasan szép, lélekbe markoló vers !