Visszaadok mindent, mindent Neked,
Mi nyűt szerelmünkből megmaradt.
Rám, ne neheztelj soha, leltározzunk,
Légy te elmúlt szerelmed revizora.

Visszaadom a csöndes éjt, mely eltakart,
Az erdőt, a rétet, a sok-sok csillagot.
Visszaadom a lillai tavat, a vízesést,
Melynek csobogás úgy hazudott.

Vedd és vidd az emlékeket:
Itt van két simogató kezed,
Hangod selymét sem kérem már,
De, nem adom vissza a szemedet.

Ezt ne kérd, mert nem adom semmiképp,
Kérlek, hagyd meg ezt nekem!
Barna melegsége felolvasztja talán,
Jéggé dermedt, elárvult szívem.

Add másnak hazug szavad,
Járj ezután mással a fák alatt,
De a kápolnához, kérlek ne menj,
Mert ott találhatod meggyötört életem.