Düh, harag értelmetlen célok miatt,
Sebesség mi felőröl egy pillanat alatt.
"Még-még" mondod, mintha élveznéd,
De nem is tudsz már magadról.
Csak a függőségeid vezetnek bele mindenbe,
S csak sodródsz, mint takarítónő kezében a riherongy.
Nem is veszel tudomást másról,
Amíg ki nem harcolja egy percnyi figyelmed,
Mert el vagy merülve,
Az önmagad által teremtett mocsáros rétegben.
Nem enged csak szív magába..
Erő és akarat mi átüti a mocsarat,
Szebb leszel és tiszta
Kapcsolatokra nyitva és annak tengerében elveszni mer.