elvesztettem a fonalat
és még csak nem is a
te kezedben van.

a tied sincs nálam
nézd, semmim sincs
se kartonom, se váram.

és neked mid van?
zenélő dobozod vagy
elöregedett ólomkatonád?

nekem még az se.
csak olyan dolgok, amiket
nem tudsz megfogni...

pedig olyan jó lenne
kézről kézre átadni
az elveszettséget

vagy azt, hogy
megtaláltak
mert nekünk nem kell

hogy valaki lássa
az arcunkat önmagában
hogy más megtalálja

csak megragadnám
és arcon dobnék
valakit a fájdalommal

micsoda embertelen
élvezet lenne ez.
nem vér és halál

csak az igazság
tapadna a kezünkhöz
mert mindenkit látnánk.

és kiderülne, hogy
senkinek sincs
egy egyszerű doboza

nemhogy zenélő
mert mindenki nincstelen
mindenki eladta magát

akik pedig nem voltak
hajlandóak üzletelni
most szárazon és üresen

állnak valahol
ahol van doboz
még zenél is

de nincs miért
mert nem hallják
a dallamát.

és mi, nekünk csak
egyvalami maradt
és nem tudjuk átadni

megvettük, pedig tudtuk
hogy pontosan az őrületbe
vettünk menejegyet vele.