Őszre tél jön,
hideg fagy évada,
süvít a szél,
zizeg a háznak
az üvegablaka.
Odakinn fáznak
a messzi fák,
taktusra vezénylik
a szélszimfóniát.

Deresül bennem is
jegessé a holnap,
rejtelmes ködök
gyűlnek, és oszolnak,
lelkemben kis mámorok
gyújtanak tüzet,
de magányossá tesz
az ónos szürkület.

Most megkondul
egy távoli harang,
hívásra zendül
a templomi hang.
Jöjj, s nem vagy egyedül,
légy a hívem,
és Jézus karja
int felém szelíden.