nem értem, mi forog most.
pedig ez az én filmem.

sikerült benned hinnem;
dőlj hátra, hiszen utazunk.

nem tudom, ki beszél.
pedig ez az én hangom.

simítsd végig az arcom,
dőlj hátra. úgyis utazunk.

nem világos, ki szenved.
pedig ezek az én könnyeim.

maradj itt, ne hazudj megint;
dőlj hátra, ma velem utazol.

ismeretlen, az ám, a rendező.
pedig ez mind hozzám tartozik.

csitulj, minden olyan hangos itt,
dőlj hátra, épp együtt utazunk.

furcsa, furcsák a fények,
pedig én vagyok a villanykörte.

mintha ezt játszanánk örökre,
tégy úgy, ugye miattam utazol?

tiszta, ártatlan a mosolyod,
pedig rám nevetsz. rám, igen.

szeresd csak magad mindenkiben,
most mégis velem utazol.

félek, félek a széltől,
pedig én akartam a vihart.

látod, bőröd a bőrömbe mart,
talán ezért, talán utazunk.

nem akarom tudni, mit akarok,
pedig én kértem mindent.

nem játszunk ma se Hitlert,
csak messze, messze utazunk.

nem akarlak érezni sohasem,
pedig én voltam olyan szerencsétlen.

álljunk meg, álljunk meg szépen,
kínt örömbe ölve, állva utazunk.