Hogy vágyok utánad Léthé lágy vizére,
hagyni létem, a világból tűnni végre,
nyugtalan lelkem szüntelen téged érez,
siratlak, de végül minden Istené lesz.
Örökké szeretnélek, mint habját a part,
ahogy a végtelen tengerben összetart,
íme,mégis úgy marják egymást halálra,
miként haldokló arcát a puha párna.

Istenünk, Te magasztos egység,
felettünk ég és néma hegység,
hozzád nem jut el semmi lárma,
engedj hozzá, mennék utána.