Fáradt szem s nyavalygás
Mi kora délután rám talált.
Hessegetem, de nem mennek
Csak otrombán, rám merednek.

Sorokat gépelnek ujjaim,
Fejem elsötétül,
Ködbe sugár látszik,
De homály el nem tűnik.

Zavaros az egész,
Hiába annyi ész.
Kezdetnek híján,
Vég se vár.

Magad ura vagy,
S mégis szenvedsz.
Ha nem mersz,
Magad maradsz.