Szomorúan várom,
Hogy a gazdám megtaláljon.
Félek egyedül a világban,
Ebben a nagy macskaságban.

Talán kellek én is valakinek…

A meggyőzés:

„Ha elviszel, ígérem:
Rendes leszek,
Nem lefetyelem mellé a tejet.
Vigyázok, ha nálad járok
Óvatosan szaglászok…
Csak azt, amit lehet:
S nem nyúlok semmihez…
Ha nem engeded.

Dorombolok, ha ölbe veszel,
Meglátod, hogy boldog leszel.
Mehetek hát akkor veled?
Ugye megengeded, hogy mától
A tiéd legyek…

Éhes vagyok és fázom,
Simogatásra vágyom..
Egy kunkornyi melegre,
Aludni, összegömbölyödve….lehetne?

Tudod, én még kicsi vagyok
Nyávogni is alig tudok..
Korán elhagyott a mamám,
Sírok is csak, nap-nap után…”

Itt ülök egy kapualjban
Hátha meglátják, hogy baj van.
Talán tejecskét is kapok
És a házban, macskalakot..

„Nem bánod, ha itt maradok?”….